A srácokkal röhögcsélünk a nappaliban. Két kanapé van, az
egyik a televízióval szemben a másik meg mellette, de úgy, hogy derékszöget
alkossanak. Bár, ha kicsit oldalra fordulsz, akkor tökéletesen látod az adást,
csak néha csillan be egy kicsit. Ha nem fordulsz oldalra, szóval egyenesen nézel,
akkor egy könyves polccal találod szembe magad. Igaz, mi inkább CD-ket, DVD-ket
és nagyon régi kazettákat tartunk ott. A polc jelenleg nem túl rendezett,
minden szanaszét hever a polc deszkáin, mivel pár napja egy kínos felvételt
kerestünk KiHyunról, de persze KiHyun próbálta védeni magát, hogy már úgy sincs
meg, de amikor kezdtünk egyre közelebb értünk célunkhoz, hirtelen odaugrott
hozzánk, és ő is keresni kezdte, nagyobb erőbedobással, mint mi, hiszen nem
akart beégni előttünk. Szerencsére a polc mellett lévő számítógép asztal, ami
számítógép nélkül van, megúszta, legalább azon rend maradt. Igazából engem nem
érdekel, melyik kanapén ülök, vagy merre nézek, így is, úgy is Jooheonhoz
vagyok hozzábújva. A srácok szerencsére nagyon hamar megbékéltek azzal, hogy a saját
nemünkhöz vonzódunk, azon belül meg pont egymáshoz. Örökre felejthetetlen
marad, amikor Jooheon azt mondta, hogy ,,MinHyuk, szeretlek!”. Még mindig nem
bírom felfogni, hogy szeret, ahogy azt se, hogy meleg. Már annyira nevetünk
WonHo viccén, hogy néhány közülünk a földön fetrengve, hasukat szorongatva kínlódnak.
Több tíz percbe telik, míg mindenki megnyugszik. Nem sokkal később érkezik egy
üzenet a telefonomra a stylisttól, ez áll benne: ,,Lee MinHyuk, bárhogyan
gondolkozom a hajad szörnyű! Nem tudunk velem, mit kezdeni, esetleg az egészet leborotválni,
de az az ötlet gondolom, nem tetszik neked. A legjobb az lenne, ha el se jönnél
a holnapi fan meetingre.” A szemeim könnybe lábadnak. Azt hittem, ha Monsta X
tag leszek, akkor vége lesz annak, hogy piszkálnak, de nem. Nem hiszem el, hogy
újból át kell élnem.
- - MinHyuk, mi a baj?
Kérdezi Jooheon, mire a többi öt srác is
rögtön felkapja a fejét, és közelebb jön Jooheonhoz és hozzám.
Szipogva szerelmem kezébe nyomom a
telefonom az üzenettel a képernyőn, majd kivételesen az én szobámba szaladok.
Mióta együtt vagyok Jooheonnal, mindig az ő szobájába vagyok, a dolgaim
kilencven százaléka is ott van, még aludni is ott szoktam, együtt a
szerelmemmel. Bedőlök az ágyba, s a párnámba nyomom a fejemet. Eszembe jut a
sok iskolai bántás, hogy mindenbe belekötöttek, amit csak tettem. Csinálhattam
bármit, nézhettem ki bárhogy, nekik nem tetszett. Pár perc múlva hallom az ajtó
nyikorgását, ahogyan kinyílik. Nem értem, miért nyikorog, aligha használja
valaki.
- - Hé, MinHyuk!
Bár nem nézek rá, tudom, hogy Jooheon az,
felismerem a hangját.
- - Ne foglalkozz a stylisttal!
- - Óvodában szekáltak, mert vékony voltam, akkor
felszedtem pár kilót, iskola első évében azzal piszkáltak, hogy kövér vagyok,
ezért lefogytam, de úgy meg ismét soványnak tartottak bármennyi kilogramm voltam,
nem érdekelte őket, ezt csinálták nyolcadik évvégéig, csak közben már mindenért
csúfoltak, mindennel bajuk volt, semmi sem tetszett nekik. Egészen a gyakornoki
éveimig hallgattam mindenféle sértést, bántó szavakkal dobálóztak felém
oktalanul. Gyakornokságom alatt csak olyan dolgokért kötöttek belém, ami jogos
is volt. Azt hittem, nem kell elviselnem értelmetlen bántásokat, de mégis. Az
emberek mikor fognak rájönni, hogy ez mennyire fáj a másiknak?
Párnámat könnyeim áztatják, hallom, ahogy
Jooheon feláll, és kiviharzik. Rögtön utánamegyek. Még pont látom a kert
ajtajának a csapódását, így gondolom, odament. Amint a kertbe lépek meg is
pillantom. A fűn guggol sírva, mögé megyek, leguggolok én is, s hátulról
átölelem.
- - Régebben nekem is ok nélkül hagyták el a számat fájó
szavak mások szemében…
Minden szava előtt mély lélegzet vesz, én
pedig egyre szorosabban ölelem.
- - Annyira sajnálom, hogy bántottam őket.
- - Megbántad?
- - Igen, de késve, már túl késő.
- - Legalább most, legalább most megbántad!
Jooheon nem felel semmit, szépen lassan
elalszik a kertben guggolva, még egyszer magamhoz szorítom, majd hátára hajtom
a fejem, eldőlünk, s álomba szenderülök én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése