Steal Yor Heart

Egész nap kissé feszengve sétálok HyungWonnal, remélem, nem tűnik fel neki, mivel miatta van. Mostanában rengetegszer hallottam tőle, hogy hiányzik neki a családja, ezért elhívtam őket a Monsta X házába, bár ma mindenki összevissza járkál, így csak HyungWon és én leszünk ott, mint barátok, mert a szülei nem tudnak rólunk. Egy építkezés mellett megyünk el, ahol épp flexszelnek, eléggé közel vagyok hozzá, HyungWon ránt arrébb.

-          - Hé, WonHo, figyelj már oda!

-          - Bocsánat…

-          - Egész nap olyan figyelmetlen vagy, de miért?

-         -  Nem vagyok figyelmetlen.

-        - Akkor szétszórt, nekem mindegy. Mi a baj?

-          - Semmi.

-        -  Ismerlek.

-         -  De nincs semmi baj.

-        -   Akkor miért vagy ilyen?

Ránt vissza ismét, mivel jelenleg az úttestre léptem le anélkül, hogy körbenéztem volna.

-        -  Csak gyere már!

Fogom meg a kezét, és húzóm magam után egészen hazáig.

-          - Van bent valami, amitől feszült vagy?

Kérdezi.

-          - Mindjárt rájössz.

Amint belépünk a házba megpillantja a szüleit, s már a nyakukba is ugrik. Boldogsággal tölt el látni, hogy ennyire örül nekik.

-          - Szóval ezért voltál ilyen, WonHo?

Lép vissza hozzám HyungWon.

-          - Hát, igen.

-        - Köszönöm!

Csókol meg, és én már lököm is el magamtól, hisz itt vannak a szülei. Amint sikerült távolságot tartania, a szemem sarkból a szüleit kezdem figyelni, akiknek szó szerint leesett az álluk. Nincs merszem még a fejemet se feléjük fordítani.

-          - HyungWon…

Motyogja az anyja.

-          - Ti együtt vagytok?

Értetlenkedik az anyukája tovább.

-        -  Miért nem szóltatok?

HyungWon apukája a hangjából ítélve mérges.

-          - Igen, együtt vagyunk.

Feleli szerelmem, de én még mindig nem merek megszólalni.

-          - Szóval mind a ketten melegek vagytok?

-         -  Igen, azok.

Egyre kellemetlenebb, hogy folyton csöndben vagyok.

-          - Miért nem szóltatok?

Mérgelődik tovább az édesapja.

-         -  Féltünk…

Jön ki végre valami hang a torkomból.

-         -  Mégis mitől? Hogy nem fogadunk el titeket?

-        -  Igen, attól.

-        -  Tudhatnátok jól, hogy nem olyanok vagyunk.

-         - Sajnáljuk!

Mondja HyungWon.

-       -   Sajnáljuk!

Ismétlem meg párom szavát.

-         - Én azt hiszem, most megyek, hármasban hagylak titeket!

Mosolygok HyungWonra és családjára.

-       -   Maradj csak velünk.

Mosolyog rám vissza az anyja.

-      -    Nem szeretnék zavarni…

-        -  Nem zavarsz.

Szólal meg ismét az apuka.

-        -  Biztosan?

-        -  Engem sose zavarsz.

Ránt vállat HyungWon.

-         -  Jó, mert elloptad a szívemet.

-         -  De csak miután te is az enyémet!